száj
száj főnév -at, -a; 1. és 2. személyű birtokos személyraggal: szám v. szájam, szád v. szájad; szánk v. szájuk; szátok v. szájatok
1. A felső és az alsó állkapocs között levő, a táplálék felvételére, megrágására és az emésztő rendszerbe juttatására való nyílás, amelyben a nyelv, az íny és a fogak vannak; fontos szerepe van a lélegzetvételben és az embernél a beszédhangok képzésében is. Ápolt, egészséges száj; büdös, fogatlan száj; a kutya, a ló, a tehén szája; vkinek a szája → íze; → habzik a szája; vkinek szeme, szája → koppan vmitől; → savanyú vkinek a szája; tele van a szája; keserű (lett) a szája → íze → rossz a szája íze vmitől; elvették a szája → ízét vmitől; → megadja a szája ízét vkinek; → belenéz vkinek a szájába; → bevesz a szájába vmit; szájába dugja az ujját; szájába → kap; szájába teszi v. veszi a falatot; → összefut a szájában a nyál → összeszelad szájában a nyál; kiejti a szájából a falatot; → kifordul az étel a szájából; (majd) → kinézi vkinek a szájából a falatot; kiköpi a szájából az ételt; → kiveszi vkinek a szájából a falatot, a kenyeret; a szájából mosdik: szájába vizet vesz, összetett tenyerébe ereszt belőle, és úgy m.; orrán száján dől, ömlik a vér; majd → kiesett (a feje) a száján; csukd be (→ becsuk) (a) szemed, nyisd ki (a) szád; bedugja vkinek a száját: a) megeteti, enni ad neki; b) (átvitt értelemben) <ajándékkal v. vesztegetéssel> hallgatásra bír vkit, aki kellemetlen dolgokat mondhatna róla; → betömi a száját vkinek; ápolja, mossa, öblögeti, tisztogatja a száját; száját → csukja; → elszakítja a falatot v. elszakít vmilyen falato(ka)t a szájától; a szájától vonja meg v. el a → falatot; → tele szájjal. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) olyan, mintha a száján v. a szájából köpte volna ki: <gyermeke> nagyon hasonlít hozzá, szakasztott olyan, mint ő. Tátott szájjal hortyogott. (Gárdonyi Géza) A bába mind ilyen. Etelnek azt mondja, hogy nagyon a szívibül hasadhatott ez a gyönyörűség,… Ferencnek azt mondja, hogy mintha csak a száján köpte volna ki. (Móra Ferenc) Ásítok, és csak bámulom a szájam, mely mint a gödör, mély és sötét. (Kosztolányi Dezső) Anyám szájából édes volt az étel. (József Attila) || a. <Csodálkozást, kíváncsiságot, kívánságot kifejező szókapcsolatokban.> Szeme, szája → eláll; → nyitva marad a szája; mindene megvan, amit szeme, szája → kíván; (a csodálkozástól) → tátva maradt a szája v. szeme, szája → tátva marad; → kiesik a pipa a szájából; száját → tátja; eltátja a száját; → nyitott szájjal; → tátott szájjal. Nem vagyok én tenger idétlen csodája, Hogy elálljon rajtam utca szeme szája. (Arany János) Mindenünk van, amit szemem, szám megkíván. (Mikszáth Kálmán) Benne volt abban a szerződésben minden, ami csak szemnek, szájnak tetszik. (Móricz Zsigmond) || b. (rendsz. jelzővel) (átvitt értelemben, választékos) Az ember mint az élelmiszerek fogyasztója, élelmezendő, ellátandó személy. Sokat kell dolgoznia, mert otthon öt éhes száj várja. (szójárás, népies) Áldott a sok kéz, átkozott a sok száj.
2. Ez az üreg és a két ajak mint a hangképzés és az emberi beszéd szerve. → Néma száj; szájának → jártatása; vkinek → elcsúszik a szája; → eljár a szája; → jár a szája; ne → járjon a szád!; vmire → megy a szája; → nagy a szája; szája vmire → nyílik; → rájár a szája vmire; → rámegy a szája vmire; vkinek a szájába adja a szót: a) úgy beszél (v. ír), mintha más vki mondaná; b) megmondja vkinek, hogy mit mondjon; egymás szájából → kapkodják a szót; (vkinek) szájából veszi ki (→ kivesz) a szót; → ömlik a szó (főleg panasz, szitok) vkinek a szájából; a száján van (a szó): kimondaná, de hirtelen nem jut eszébe; már száján volt a szó; vmi → kicsúszik vkinek a száján; vkinek a száján → kiszalad vmi; → kiszalaszt vmit a száján; → lakat van a száján; → lakat a szájra!; lakatot tesz a szájára; majd → lakatot teszek a szádra; ami a → szívén, az a száján; (átvitt értelemben) a nép száján él: a nép hagyományaiban, mondáiban él; szájról szájra száj adnak vmit; tégy → zablát a szádra; nem → veszi a szájára; csukd be (→ becsuk) a szád; → befogja a száját; száját (örökre) → bezárja a halál; → eltátja a száját; → felnyitja a száját; → feltátja a száját; → járatja a száját; → kinyitja a száját; csak a száját → kell kinyitnia; egész este ki nem nyitotta a száját; → kitátja a száját; → koptatja a száját; → lelakatoltatja vkinek a száját; → megnyitja a száját; → megnyitja vkinek a száját; száját vmire → nyitja; → tartsd a szádat. Szóláshasonlat(ok): úgy beszél, mintha galuska (v. gombóc) volna a szájában: nem beszél tisztán, világosan; (bizalmas, kissé durva) úgy jár a szája, mint a kacsa segge: gyorsan hadarva, sokat beszél, fecseg; úgy jár a szája, mint a → kereplő; úgy jár a szája, mint a → szélkelep. Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra. (Arany János) Mesélt róla a nép szája sokáig, sokáig… (Vajda János) A szám se tud beszélni s száj helyett beszél a szív. (Kosztolányi Dezső) Csak a pásztor tud úgy dalolni, ahogy ez. Elnyújtva s ékesen zeng a szájából a dal. (Móricz Zsigmond) || a. <Jelzős kapcsolatokban, a beszéd, a szóbeli közlés módjának kifejezésére.> Csúnya, lepcses, mocskos, mosdatlan szája van; förtelmes szája van; sima száj; → szabad szája van. Szóláshasonlat(ok): olyan nagy v. akkora a szája, mint a bécsi → kapu. Hát csak… szapultak engem, úgy-e…? – Csak a Belizár! annak van olyan mocskos szája. (Jókai Mór) Én nem fogom be pörös számat. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, népies, bizalmas, rosszalló) <A híresztelés, megszólalás, pletykálkodás jelképeként.> A falu, a világ szája: a falubeliek, az ismerősök pletykálkodása; a világ szájára ad vkit: alkalmat ad rá, okozza, hogy vkiről pletykáljanak; a világ szájára kerül: mindenki róla beszél; pletyka tárgya lesz; nem ad a világ szájára: nem törődik vele, hogy mit beszélnek róla az emberek; szájára → veszi a világ; nem marad meg (→ megmarad) vkinek a szájától. Az ő marka azután a világ száját befogta. (Vas Gereben) || c. (birtokos személyragos formában) (átvitt értelemben) Vmely közösségnek a szószólója, szócsöve, képviselője. A falu szája: a) az, aki széthordja a pletykát a faluban; b) hangoskodó, mindenbe beleszóló falusi ember, a falu szónoka. A trombitás volt az ezred szája. (Jókai Mór) || d. (átvitt értelemben) Szó, beszéd <rendsz. a tettel, cselekvéssel ellentétben>. Győzi szájjal. Csak szájjal támogat bennünket. Mert csak száj kell és nagy torok, Hogy rendin menjen a dolog… Szájjal áldoz a közjóra Az országnak dús lakója. (Arany János)
3. Az alsó és felső ajak együtt. Cserepes száj; → csókos száj; dagadt, duzzadt, festett, formás száj; → görbe szájjal; → kemény száj; kerek száj; → kopasz száj; → lágy száj; piciny, piros, rúzsos, sápadt, vastag száj; (szája) → széle; a száj szöglete ←; csókra, nevetésre, sírásra áll a szája; sírásra v. → síróra áll a szája; vkinek → elhúzódik a szája; → félre áll a szája; → félrehúzódik vkinek a szája; sírásra → görbül a szája; mosolyra v. sírásra → húzódik vkinek a szája; szája → legörbül; szájuk → összeforr; fülig → szalad a szája; szájába harap: <hogy türtőztesse, elfojtsa fájdalmát, dühét v. kitörni készülő nevetését>; szájon → töröl vkit; szájára teszi az ujját: <hogy csendet, hallgatást parancsoljon>; a szájára → üt; szájról → olvas; biggyeszti, csücsöríti, festi, fintorgatja, rágja a száját; száját → elbiggyeszti; → félrehúzza a száját; lefelé → görbíti a száját; a száját → húzza; száját mosolyra → húzza; → lebiggyeszti a száját; vkinek a száját csókkal zárja le (→ lezár); → megnyalja v. megnyalhatja a száját v. a szája szélét (utána); (népies) megtörli a száját vkinek az asztalánál: vkinek a vendége ebédre, vacsorára; etetik, itatják vhol; → összeszorítja a száját; száját mosoly(gás)ra, nevetésre, sírásra húzza szét (→ széthúz). Szájokban a pipa, előttök palack áll. (Petőfi Sándor) S reád gondoltam akkor s szájon csókolt a halk szél. (Tóth Árpád) Ahogy repűl az élet, évre év, | egyre kevésbbé tudom, mi a szép, | egyre kevésbbé értem magamat, | hogy régen csak bizonyos arcokat | hittem annak, csak ilyen vagy olyan | szemet, szájat. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben) Vminek a szája: vmely üregnek, edénynek, eszköznek, fegyver csövének, belső szervnek, zsáknak a nyílása. Az ágyúcső, a bánya, a barlang, a gödör, a katlan, a kemence, a lyuk, a sír szája; a bögre, a csésze, a hordó, a kancsó, a kanna, a korsó, a kulacs, a pohár az üveg szája; a gyomor, a méh szája; a kürt, a trombita szája; a tarisznya, a verem, a zacskó, a zsák szája; → elnyelte a sír szája. A szegény kis ürge Egy darabig türte. Hanem aztán csak kimászott… A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, haza vitték. (Petőfi Sándor) Csak úgy, létra nélkül ugrott a föl a padlás szájába, ahol már akkor ott futkosott az öreg macska. (Móra Ferenc) A rézedények csillogtak a falon, a nagy kemence nyitott szájával álmosan bóbiskolt. (Babits Mihály) A korsó likacsos száján folydogált befelé a víz. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vminek a szája: vmely hegyszorosnak, völgynek természetes bejárata, torkolata, nyílása. Zrínyi… kijő a lesből a völgy délkeleti száján Siklós közelében. (Arany János)
5. (népies) Itt van a szájában: a közvetlen közelében van. Itt van a könyvtár a szátokban, mégsem használjátok!
Szólás(ok): ne szólj szám, nem fáj fejem: tudok a dologról, de inkább nem beszélek róla, hogy kellemetlenségem ne legyen belőle; elhúzza vkinek a szája előtt a mézes madzagot: kecsegtető kilátással v. határozatlan ígéretekkel rendsz. alaptalan reményt kelt vkiben; szájába rág(ja vkinek a szót): jól megmagyarázza, többször elismétli vkinek, hogy mit kell mondania vhol, vkinek; egy szájból hideget, meleget fúj: egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, ill. kétszínűen több ellentétes álláspontot akar egyszerre érvényesíteni; (egyszer már) megégette a száját a (forró kása): egyszer már olyat mondott, úgy nyilatkozott, hogy bajba kerül miatta, ezért most óvatos. ld. még abrosz, csecs, galamb, kása, segg.
Szóösszetétel(ek): 1. szájápolás; szájbetegség; szájbűz; szájcsucsorítás; szájfekély; szájgyógyászat; szájgyulladás; szájjártatás; szájkapocs; szájlob; szájmosás; szájmozgás; szájnyúlás; szájöblítés; szájöblögetés; szájrés; szájrúzs; szájseb; szájszárazság; szájszervek; szájtartás; szájtátás; szájtükör; szájvas; szájvédő; 2. csőszáj; gyermekszáj; gyomorszáj; méhszáj; nyúlszáj; oroszlánszáj; sebszáj.
szájacska; szájú.
