szaru
szaru főnév -t, -ja
1. A szarv, a tülök anyaga. A haj, a köröm, a pata és a szőr is szaruból van. || a. Ez mint különféle tárgyak nyersanyaga. Némely fésű és gomb szaruból készül. || b. jelzői használat(ban) Ebből készült <tárgy>. Szaru bontófésű.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Szarv (1). Mint bika, kit megvert szaruval tusakodva vetélytárs, S messze, tanyátlan pusztákon hordozza haragját, És az emésztő bút: úgy a nemes ifju kerűle Embert és harcot. (Vörösmarty Mihály)
3. (népies, régies) Szarvból, szaruanyagból készült, rendsz. tokszerű tárgy, eszköz. Lőporos, lőportartó szaru; a kaszakő szaruja; szaruból iszik. Mi pedig barátom töltsünk a szarunkba… (Arany János) Éva kicsavarta a portartó szaru dugóját, és száraz puskaport öntött a lepény közepébe. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, választékos) A bőség szaruja: virággal és gyümölccsel teli stilizált szarv, a bőség jelképe.
5. (ritka) Szarufa.
Szóösszetétel(ek): 1. szaruállomány; szaruáru; szarududa; szarufésű; szarukeménységű; szaruképlet; szaruképződmény; szarukeret; szarukörmű; szarulemez; szaruliszt; szaruműves; szarunemű; szarupár; szaruszövet; 2. bőségszaru; lőporszaru.
szarus.
