szatíra
szatíra főnév ..rát, ..rája (régies írva: satira is)
1. (irodalomtudomány) A gondolati-érzelmi költészet egyik műfaja: gúnyos hangú költemény, amelyben a költő korának társadalmát, embertípusokban megszemélyesített jellegzetes hibáit, a visszás politikai és közéleti állapotokat pellengérre állítja és a gúny fegyverével támadva, erkölcsi megsemmisítésükre törekszik. A szatíra római eredetű műfaj, Juvenalis és Martialis voltak első mesterei. || a. Hasonló tárgyú és hangú prózai műfaj, ill. irodalmi mű; a társadalmi, politikai állapotok gúnyos rajza. Ostorozó szatíra; társadalmi szatíra. A Falu jegyzője a feudális megyei rendszer szatírája. A szatíra az elavult, káros jelenségek elleni harc fontos eszköze a szocialista-realista irodalomban. Nehéz szatírát nem írni. De szatírát írni még nehezebb. (Juhász Gyula)
2. Ostorozó gúny <kül. irodalmi műben>. Keserű szatíra. A szatíra bírálatnak a hathatós eszköze. Mikszáth humora szatírával vegyül. Nincs epe, sem méreg ártatlan pennámban, és a szatírának ostorát csak az ellen fordítom, aki kacajt érdemel. (Kármán József) A satira nagyító üvegén Eötvös a jellemek külsőségeit… jól megkülönböztette. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): szatíraciklus; szatíraíró; szatírairodalom; szatíraköltő.
