szaxofon
szaxofon főnév -t, -ok, -ja (zene)
Fémből készült, pipa alakú, egyszerű nyelvű, a klarinéttal rokon fúvóhangszer, amelynek nyílásait billentyűzet szabályozza; rendsz. tánczenekarban használják érzelmes v. groteszk hatások elérésére. Rikolt, mélán búg aszaxofon; szaxofonon játszik. Egy nagy szaxofon buján szól. (Tóth Árpád) Odaadta az ezüstösen ragyogó szaxofont a vevőnek, és az az ujjait billegetve belefújt. (Gelléri Andor Endre) || a. Ennek hangja, ill. szólama a zenekarban. A szaxofon elnyomja a többi szólamot. Szereti a szaxofont. || b. E hangszeren való játék; szaxofonozás. Szaxofonra: a sz. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zeneszám, mű>. Szaxofont tanul.
Szóösszetétel(ek): szaxofonszóló.
szaxofonos; szaxofonozik.
