szegődmény
szegődmény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (1945 előtt, hivatalos)
1. Az a szerződés, amellyel vkit szegődtetnek. A szegődmény hat hónapra szólt. Szegődményében kikötötte, hogy…
2. Az ilyen szerződésében kikötött, megállapított járandóság, kül. a mezőgazdasági cseléd illetménye, fizetése, amely készpénzen és szabad lakáson kívül bizonyos mennyiségű gabonából, tüzelőből és földből állt. A szegődményből nem tudtak megélni.
szegődményi.
