széjjelugrik
széjjelugrik [l-u] tárgyatlan ige
1. <Emberi, állati csoport> szétugrik (1), hirtelen szétszalad. Széjjelugrik a tömeg. A sziréna hangjára az emberek riadtan ugrottak széjjel. Ekkor esett az, hogy a tatárok kánját Elfogá, kihúzta, széllyelverte nyáját, Mint mikor a juhász botját körbe dobja: Széllyel ugrik a nyáj: s a nagy kost kifogja. (Arany János) || a. (bizalmas) Egymás után megszökik. A foglyok közül alig száz ember érkezett meg a táborba, a többi útközben széjjelugrott.
2. <Összecsukott, összenyomott, összeszorított szerkezet, anyag a nyomás megszűntével> hirtelen kinyílik, v. eredeti térfogatára ugrik vissza. Széjjelugrik a rugó.
3. <Szilárd anyag ütés v. feszítő erő következtében> darabokra válva több irnyban elugrik, szétrepül; szétugrik. A fejszecsapásoktól széjjelugrik a fahasáb. Amikor beverte az éket, széjjelugrott a tönk. || a. <Sok apró részecske, vmely szilárd anyagról ütés, súrlódás, forgácsolás, esztergályozás v. nyomás következtében> leválik és szétpattan. A megmunkált acéldarabról széjjelugranak a szilánkok. A körfűrész nyomán széjjelugrottak a forgácsok.
széjjelugrás; széjjelugraszt; széjjelugrat; széjjelugró; széjjelugrott.
