szekund
szekund [ë v. e] főnév -ot, -ja
1. (zene) <A hétfokú skálában> vmely hanggal felfelé szomszédos hang. Alsó szekund: ilyen módon lefelé számított szomszédos hang. A c szekundja a d, alsó szekundja a h, a g kis szekundja az asz, nagy szekundja az a. || a. (zene) <A hétfokú skálában> két szomszédos hang hangköze, ill. e két hang együttes hangzása. Kis szekund: egy félhang távolságnyi hangköz; nagy szekund: egész távolságnyi hangköz.
2. (zene, kissé bizalmas) <Vonóshangszerek együttesében> a második hegedű szólama. A szekundot játssza. || a. (zene, kissé bizalmas) Szekundot játszó személy. Az egyik szekund hiányzott. || b. (zene, kissé bizalmas) Szekundot játszó személyek összessége. A karmester beintette a szekundot.
3. (sport) <Vívásban> az a (védő)állás, amelyben a vívó a kardot v. vívótőrt az előre helyezett jobb láb irányában kinyújtott karral rézsút lefelé tartja.
szekundos.
