szekundál
szekundál [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (zene, régies) Szekundál vkinek: <énekben, zenében> vki mellett a második szólamot énekli v. játssza. Ügyesen szekundál.
2. (régies, választékos) Segédkezik vkinek vmiben, szóval v. (ritka) tettel támogatja. Mindenben szekundál főnökének. Te meg hallgass, és ne szekundálj a bátyádnak! Alauda… felöltözve teljes hivatalos parádéba… átvonult a főparancsnoki szállásra. Ott aztán megkapta, ami dukált. A főparancsnok lehordta érdeme szerint; a tiszt urak szekundáltak neki. (Jókai Mór) Már, hogy menne!… – szólt Ilka könyörgőn. – Oh nem bocsátjuk! – szekundált a két Szilágyilány is. (Gárdonyi Géza)
3. (elavult) <Párbajban> segédkezik vkinek, párbajsegédséget vállal, ebben a minőségben szerepel.
szekundálás; szekundáló.
