szelídül
szelídül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön
Fokozatosan szelíddé (1, 2, 4, 5) v. szelídebbé válik. Nehezen szelídül. Féktelen, vad természete lassan szelídülni kezdett. Mindinkább látszott a tájék szelídűlni. (Csokonai Vitéz Mihály) Szelídül a zsarnok. (Vas Gereben) Az árnyak hullanak | nyúlanak | és a fények szelidülnek. (Babits Mihály)
Igekötős igék: megszelídül.
szelídülés; szelídülő; szelídült.
