szellem
szellem [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Babonás hiedelem szerint v. költői elképzelésben> test nélküli, természetfölötti lény. Ártó szellem; mesebeli, gonosz szellemek; kiűzi a gonosz szellemet. A hegy orma…Szellemekkel lőn [= lett] megnépesedve. (Arany János) Valami láthatatlan szellem mintha azt suttogta volna neki: „Vallj be mindent.” (Mikszáth Kálmán) A rossz szellemtől megszállt szép leány | az ágyban fekszik és vacogva reszket. (Babits Mihály) || a. <Ugyanilyen felfogásban> a halott tovább élőnek képzelt, vissza-visszatérőnek, ill. megidézhetőnek vélt, nem testi része. Hamlet atyjának a szelleme; a szellemek járnak. Vad fa terem dombján…Ott hallgasd a dalt, s ha hajaddal az éj szele játszik, Tudd…: bús Csaba szelleme az. (Vörösmarty Mihály) Szellemeket látok-e vagy élőt? – kiáltott fel a kasznár. (Krúdy Gyula) Bejárónőnk, Mancika… | hozta házunkba a szellemeket. Lelkeket hívott vissza… | háromlábú, kerek faasztala. (Szabó Lőrinc) || b. (ritka) Lélek (2) Te, ki földi léted boldog hízlalóján Nem sejted, hogy benned égi szellem él. (Arany János)
2. (csak egyes számban) Az ember lelki, kül. értelmi képességeinek összessége, főleg abból a szempontból tekintve, hogy maradandó alkotásokat képes létrehozni; az alkotó értelem, elme. Az emberi szellem alkotásai. Szelleme elborult. Virágot terme még a szellem is: A költészet s hit ábrándképeit. (Madách Imre) A dicső szellem világát Áldom mindenek felett. (Reviczky Gyula) Az irodalom az emberi szellem revelációja. (Ady Endre) || a. Maga az ember, kül. a kiváló egyéniség lelki képességeit, jellemét tekintve. Átfogó, fennkölt, megértő, nagy, sziporkázó, világos szellem. Korának egyik legnagyobb szelleme volt. Nagy szellemek → találkoznak. Ön lángeszű szellem. (Jókai Mór) Kiáltsatok együtt, Európa bátor szellemei, költők. (Kosztolányi Dezső) Goethe…, kinek nagy,… átfogó szellemét éppen a kis irodalmak annyira érdekelték, rólunk csak magánbeszélgetésben… szól, a fejedelmek kötelező udvariasságával. (Babits Mihály) || b. Vmely egyén v. kisebb közösség magatartására nagy hatással levő, azt irányító személy. → Jó szelleme vkinek; a hivatal, az osztály rossz szelleme. A… helybeli nyomdász [a tanárban]… talált rossz szellemére. (Móricz Zsigmond)
3. (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben) Az emberi értelem által kitermelt javak, értékek összessége és törvényszerű összefüggése; kultúra. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. (Petőfi Sándor) Ott… halt meg, a színpadon, a saját csataterén, ahogy illik a szellem harcosához. (Jókai Mór)
4. (csak egyes számban) (filozófia) <Az idealista filozófia szerint> a jelenségek nem anyagi természetű alapja, oka, létrehozója. → Abszolút szellem; a tiszta szellem.
5. (csak egyes számban) az emberek egy csoportjának (pl. az egy korban élt embereknek, vmely nemzet v. társadalmi osztály tagjainak) a magatartását meghatározó elvek, gondolkozás- és érzésbeli sajátságok összessége. Angol, görög szellem; → latinos szellem; közösségi, rendi, testületi szellem; az idő, a kor, a középkor, a múlt szelleme. Most más idő jár, más a szellem… (Gyulai Pál) A pompás testőrfiú… szomjas haza puszták mohóságával szürcsöli a francia szellem italát. (Babits Mihály)
6. (csak egyes számban) Vminek a szelleme: vminek, kül. vmely rendszernek a belső tartalma. lényege, mivolta. A nyelv szelleme; a törvény szelleme: <a törvény betűjével szembeállítva>. A demokrácia szelleméből következik… A levélnek testvérietlen szelleme megdöbbenti. (Vas Gereben) || a. Vkinek, vminek szelleme: a birtokos jelzővel meghatározott, inkább csak érezhető, sejthető magatartás. A békétlenség, a békülékenység, a gyűlölet szelleme; a → tagadás szelleme; a visszavonás szelleme; → kísért vkinek, vminek a szelleme. || b. Vkinek, vminek a szellemében v. vmely szellemben: azon a (jellegzetes) módon, ahogy azt a jelzővel v. birtokos jelzővel kifejezett tulajdonság v. magatartás, ill. az ott megnevezett személy jelleme meghatározza. A nemzetköziség szellemében nem ragaszkodtak egyetlen nyelv kizárólagos használatához sem. Haladó szellemben nevel. A vitás kérdéseket baráti szellemben tárgyalták meg. Helytelen szellemben ítélik meg a dolgot. Ezen szellemben futotta Földi a pályát… (Kölcsey Ferenc) || c. (csak egyes számban) Vmilyen cselekvésre, magatartásra való készség, hajlandóság, elszántság. Forradalmi, harci szellem; → küzdő szellem; az ellenállás szelleme. || d. Vmilyen tevékenységre való képesség, a hozzá való érzék. Semmi vállalkozó szellem sincs benne. Hiányzik belőle az üzleti szellem. A kereskedés szelleme nehezen ébred; enélkül pedig… szegény marad örökké a legtermékenyebb ország is. (Kossuth Lajos)
7. (választékos) az értelemnek főleg szellemességben megnyilvánuló mozgékonysága, ötletessége, ill. ennek eredménye. Csupa szellem az új színdarab. Te, Pávácska, kápráztasd el a herceget az okosságoddal, a finom szellemeddel. (Ambrus Zoltán) Többet érne valami újat kezdeni, valami szebbet, valamit, amiben tehetség, szellem és erő van. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. szellemarc; szellemfejlesztő; szellemgyorsaság; szellemhad; szellemhang; szellemhős; szellemidéző; szellemjárás; szellemkéz; szellemóra; szellemország; szellemölő; szellemszabadság; szellemszegénység; szellemszikra; szellemtestvér; szellemtörténész; szelleműző; 2. kalmárszellem; kasztszellem; korszellem; közszellem; osztályszellem; őrszellem; versenyszellem.
szellemű.
