szellem

Teljes szövegű keresés

szellem [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Babonás hiedelem szerint v. költői elképzelésben> test nélküli, természetfölötti lény. Ártó szellem; mesebeli, gonosz szellemek; kiűzi a gonosz szellemet.  A hegy orma…Szellemekkel lőn [= lett] megnépesedve. (Arany János) Valami láthatatlan szellem mintha azt suttogta volna neki: „Vallj be mindent.” (Mikszáth Kálmán) A rossz szellemtől megszállt szép leány | az ágyban fekszik és vacogva reszket. (Babits Mihály) || a. <Ugyanilyen felfogásban> a halott tovább élőnek képzelt, vissza-visszatérőnek, ill. megidézhetőnek vélt, nem testi része. Hamlet atyjának a szelleme; a szellemek járnak.  Vad fa terem dombján…Ott hallgasd a dalt, s ha hajaddal az éj szele játszik, Tudd…: bús Csaba szelleme az. (Vörösmarty Mihály) Szellemeket látok-e vagy élőt? – kiáltott fel a kasznár. (Krúdy Gyula) Bejárónőnk, Mancika… | hozta házunkba a szellemeket. Lelkeket hívott vissza… | háromlábú, kerek faasztala. (Szabó Lőrinc) || b. (ritka) Lélek (2)  Te, ki földi léted boldog hízlalóján Nem sejted, hogy benned égi szellem él. (Arany János)
2. (csak egyes számban) Az ember lelki, kül. értelmi képességeinek összessége, főleg abból a szempontból tekintve, hogy maradandó alkotásokat képes létrehozni; az alkotó értelem, elme. Az emberi szellem alkotásai. Szelleme elborult.  Virágot terme még a szellem is: A költészet s hit ábrándképeit. (Madách Imre) A dicső szellem világát Áldom mindenek felett. (Reviczky Gyula) Az irodalom az emberi szellem revelációja. (Ady Endre) || a. Maga az ember, kül. a kiváló egyéniség lelki képességeit, jellemét tekintve. Átfogó, fennkölt, megértő, nagy, sziporkázó, világos szellem. Korának egyik legnagyobb szelleme volt. Nagy szellemek találkoznak.  Ön lángeszű szellem. (Jókai Mór) Kiáltsatok együtt, Európa bátor szellemei, költők. (Kosztolányi Dezső) Goethe…, kinek nagy,… átfogó szellemét éppen a kis irodalmak annyira érdekelték, rólunk csak magánbeszélgetésben… szól, a fejedelmek kötelező udvariasságával. (Babits Mihály) || b. Vmely egyén v. kisebb közösség magatartására nagy hatással levő, azt irányító személy. Jó szelleme vkinek; a hivatal, az osztály rossz szelleme.  A… helybeli nyomdász [a tanárban]… talált rossz szellemére. (Móricz Zsigmond)
3. (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben) Az emberi értelem által kitermelt javak, értékek összessége és törvényszerű összefüggése; kultúra.  Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. (Petőfi Sándor) Ott… halt meg, a színpadon, a saját csataterén, ahogy illik a szellem harcosához. (Jókai Mór)
4. (csak egyes számban) (filozófia) <Az idealista filozófia szerint> a jelenségek nem anyagi természetű alapja, oka, létrehozója. Abszolút szellem; a tiszta szellem.
5. (csak egyes számban) az emberek egy csoportjának (pl. az egy korban élt embereknek, vmely nemzet v. társadalmi osztály tagjainak) a magatartását meghatározó elvek, gondolkozás- és érzésbeli sajátságok összessége. Angol, görög szellem; latinos szellem; közösségi, rendi, testületi szellem; az idő, a kor, a középkor, a múlt szelleme.  Most más idő jár, más a szellem… (Gyulai Pál) A pompás testőrfiú… szomjas haza puszták mohóságával szürcsöli a francia szellem italát. (Babits Mihály)
6. (csak egyes számban) Vminek a szelleme: vminek, kül. vmely rendszernek a belső tartalma. lényege, mivolta. A nyelv szelleme; a törvény szelleme: <a törvény betűjével szembeállítva>. A demokrácia szelleméből következik…  A levélnek testvérietlen szelleme megdöbbenti. (Vas Gereben) || a. Vkinek, vminek szelleme: a birtokos jelzővel meghatározott, inkább csak érezhető, sejthető magatartás. A békétlenség, a békülékenység, a gyűlölet szelleme; a tagadás szelleme; a visszavonás szelleme; kísért vkinek, vminek a szelleme. || b. Vkinek, vminek a szellemében v. vmely szellemben: azon a (jellegzetes) módon, ahogy azt a jelzővel v. birtokos jelzővel kifejezett tulajdonság v. magatartás, ill. az ott megnevezett személy jelleme meghatározza. A nemzetköziség szellemében nem ragaszkodtak egyetlen nyelv kizárólagos használatához sem. Haladó szellemben nevel. A vitás kérdéseket baráti szellemben tárgyalták meg. Helytelen szellemben ítélik meg a dolgot.  Ezen szellemben futotta Földi a pályát… (Kölcsey Ferenc) || c. (csak egyes számban) Vmilyen cselekvésre, magatartásra való készség, hajlandóság, elszántság. Forradalmi, harci szellem; küzdő szellem; az ellenállás szelleme. || d. Vmilyen tevékenységre való képesség, a hozzá való érzék. Semmi vállalkozó szellem sincs benne. Hiányzik belőle az üzleti szellem.  A kereskedés szelleme nehezen ébred; enélkül pedig… szegény marad örökké a legtermékenyebb ország is. (Kossuth Lajos)
7. (választékos) az értelemnek főleg szellemességben megnyilvánuló mozgékonysága, ötletessége, ill. ennek eredménye. Csupa szellem az új színdarab.  Te, Pávácska, kápráztasd el a herceget az okosságoddal, a finom szellemeddel. (Ambrus Zoltán) Többet érne valami újat kezdeni, valami szebbet, valamit, amiben tehetség, szellem és erő van. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. szellemarc; szellemfejlesztő; szellemgyorsaság; szellemhad; szellemhang; szellemhős; szellemidéző; szellemjárás; szellemkéz; szellemóra; szellemország; szellemölő; szellemszabadság; szellemszegénység; szellemszikra; szellemtestvér; szellemtörténész; szelleműző; 2. kalmárszellem; kasztszellem; korszellem; közszellem; osztályszellem; őrszellem; versenyszellem.
szellemű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages