szellemes
szellemes [e-e-ë] melléknév -en, -eb [e, e]
1. Olyan <személy>, akiben fejlett értelmi képesség ötletességgel, szellemi frissességgel, könnyedséggel, elmésséggel és rendsz. jókedvvel párosul. Szellemes ember, társalgó. Magyarországon annyi a szellemes nő, hogy fele is elég volna. (Gyulai Pál) Csak ül és pipál;…kék szeme el-elmered szinte a csibuk füstjébe… És én valaha szellemesnek, érdekesnek… láttam ezt az embert! (Kaffka Margit)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó, vele kapcsolatos. Szellemes megjegyzés, megoldás, mondás, ötlet, pohárköszöntő, társalgás, tréfa; szellemesen válaszol, vág vissza. A társalgás… Fürge, finom, szellemes. (Arany János) A fiatal, szőke úr… szellemesen és célzatosan elmondta, Rózsa Sándor mit csinált. (Móricz Zsigmond)
