szellemesség
szellemesség főnév -et, -e [ë, e]
1. A szellemes melléknévvel kifejezett emberi, lelki tulajdonság; friss, könnyed, játékos ötletesség. Finom, franciás, szikrázó, sziporkázó szellemesség. Sok szellemesség van ebben az előadóban. A vígjátékból hiányzik a szellemesség. Egy udvari estélyen… a királyné… megszólította az országgyűlés képviselői minőségben megjelent Jókait,… mire Jókai egy udvari ember… szikrázó szellemességével felelgetett. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek szellemes volta. A bohózat, megjegyzés, ötlet, társalgás, tréfa szellemessége. Műveltsége, szellemessége mindenkit elragadott.
2. Szellemes megnyilatkozás, kül. szellemes mondás, ötlet, tréfa. A társaság elemében volt, csak úgy röpködtek a szellemességek. Rég hallottam annyi szellemességet, mint tegnap a színházban. Egyik szellemesség a másikat érte. Nagyendrébe [= Nagy Endre kabaréiba] jártunk, az ám a szellemes konferanszié, príma szellemesség, nála nélkül az egész nem érne semmit. (Móricz Zsigmond) || a. (enyhén rosszalló) Szellemeskedő megnyilatkozás, mondás, tréfa; szellemeskedés. Hagyjuk a szellemességeket!
szellemességi.
