szélről
szélről határozószó, felső fok: legszélről, (népies) szélrül
1. A szóban forgó tárgy, térbeli dolog szélső részén; a szélén; oldalt. Szélről fekszik az ágyban. A ruhafogasokról szélről lógott le a köpönyeg. (Vas Gereben) Nem tudom, megunta-e legszélről lakni,… e házat elcserélte másik utcába. (Táncsics Mihály) Amint a faluba érkezett, ott kellett elmenni a Czafrinka háza előtt: az volt legszélrül. (Jókai Mór)
2. (ritka) A szóban forgó tárgy, térbeli dolog szélső részére; a szélére. Ülj ide szélről. Engem csak úgy szélről kellene állítani. (Vas Gereben)
3. Vmely tárgy, térbeli dolog, alakulat szélső részéről. Csak szélről szedte a kukoricát.
