széltében
széltében [e] határozószó, (népies) széltiben
I. határozószó
1. Teljes szélessége irányában. Széltében szab vmit: a vetülékfonalak irányában szabja. Pár lépésre állott az ajtótól, szemben egy széltében fektetett faragványos keretű tükörrel. (Tolnai Lajos) Részeg társaság elfoglalja széltében az egész járdát. (Nagy Lajos)
2. Vmely nagyobb területen általánosan; mindenütt, mindenfelé, szerte, úton-útfélen. Széltében beszélik. Széltében járja a hír. Széltében termesztik a kendert. Ernyei kürtjétől hangzott széltében az ország. (Vörösmarty Mihály) Széltében folyt a beszélgetés a molnár fölfuvalkodottságáról. (Eötvös József) Széltiben foly a fürdői tracs. (Mikszáth Kálmán)
II. (névutószerűen, a vele kapcsolatos szóval formális birtokviszonyt alkotva) A szóban forgó tárgy, tér teljes szélességét betöltve. Egy mély útba értünk, midőn annak széltében sűrű, futó tömeg jött velünk szembe, mint az ár. (Vajda János)
