szélvész
szélvész főnév
1. (választékos) Romboló erejű, hevesen száguldó szél; szélvihar, orkán. Dühöngő, rohanó, száguldó, tomboló szélvész; a szélvész dühöng, (el)csitul, elül, száguld, szűnik, tombol; szélvész kerekedik, támad. A szélvész tövestül tépte ki a fákat, és ledöntötte a kéményt. Szóláshasonlat(ok): megy, rohan, mint a szélvész: nagyon gyorsan megy, száguld. Az én búsult lelkem Én nyavalyás testemben Tétova bujdosik Mint madár nagy szélvészben. (Balassi Bálint) Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül. (Petőfi Sándor) Mint a szélvész repül a szánka. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, Tespedt tavat mely fenékig zavar? (Ady Endre)
2. jelzői használat(ban) (bizalmas, tréfás) Csak ebben az állandó szókapcsolatban: szélvész kisasszony: nagyon eleven, gyors mozgású, rendsz. szeleburdi leány.
Szóösszetétel(ek): szélvészgyorsaság.
szélvészes.
