szembeáll
szembeáll tárgyatlan ige
1. Vkivel, vmivel szembeáll: olyan helyzetbe áll, hogy arccal a szóban forgó személy, csoport arca, ill. vmely tárgy elülső oldala felé legyen. Szembeáll az ajtóval. Álljatok szembe egymással. || a. (ritka) Arccal áll vkinek az arca felé, hogy vele fegyverrel megküzdjön. Háborgós nyila! hát nem akad egy kölyök, Aki szembeálljon, mikor víni jövök? (Arany János)
2. (régies) Szembeszegül, szembefordul, szembehelyezkedik vkivel, vmivel. A gyermektől is megijedt, ha az szembe mert vele állni… (Jókai Mór) Nincs köztük egy sem, aki merész homlokkal szembeálljon a viszonyokkal, az előítéletekkel… (Csiky Gergely)
szembeállás; szembeálló.
