szembekerül
szembekerül tárgyatlan ige
1. (kisé választékos) <Szembejövő személlyel> váratlanul találkozik. A folyosó fordulójánál szembekerültek egymással.
2. Ellenfélként v. küzdő félként kerül össze vkivel. Vasárnap a magyar labdarúgók a svédekkel kerülnek szembe. || a. (átvitt értelemben) Ellenkezésbe v. ellenséges viszonyba kerül vkivel. Testvér testvérrel kerül szembe; szembekerül a barátjával, a családjával, a hatalommal. Élesen szembekerültek egymással. Ha két emberben egyforma erősen van meg a rendíthetetlen állásfoglalása, – akkor nyilvánvaló, hogy az élet minden pillanatában, ha szembekerülnek, ugyanaz lesz a reakció. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, kissé választékos) Szembekerül vmivel: olyan helyzetbe kerül, hogy nem hagyhat figyelmen kívül vmit, foglalkoznia kell vele, állást kell foglalnia irányában, vele szemben. Szembekerül vmely helyzettel, kérdéssel, prolémával.
szembekerülés; szembekerülő.
