szemetel [2]
szemetel [2] [e-e-e v. e-e-ë] tárgyatlan ige -t, jen [ë] (csak egyes szám 3 személyben, alany nélkül is) (kissé bizalmas)
<Eső> apró, ritka cseppekben, szemekben esik; permetez, szitál, szemereg, Nem esik, csak szemetel. Szemetel az őszi eső.
szemetelés; szemetelő.
