szemfüles
szemfüles [ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (bizalmas)
Minden apróságra élénken, feszülten, éberen figyelő; a jelentéktelennek látszó részletek fontosságát is hamar felismerő, mindent látni akaró; a legkisebb lehetőséget is gyorsan kihasználó <személy, csoport>; szemes. Szemfüles rendőrség, társaság, újságíró. A szemfüles bal szélső a hálóba rúgta a labdát. Befogott… és kihozta… az új orvost, nagyon szemfüles fiatal embert. (Móra Ferenc) Hol a csudába kémkedhetett az a szemfüles besúgó… (Nagy Lajos) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző, rá valló <tulajdonság>. Szemfüles fürgeség. Sára asszony szemfüles figyelme észrevette, hogy a férje egy levelet adott át az egyik lovásznak. (Jókai Mór)
szemfüleskedik; szemfülesség.
