szemléltetés
szemléltetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
(kissé választékos) A szemléltet (1) igével kifejezett cselekvés, ill. az a cselekvés, hogy vmit szemléltetnek. Képen, rajzon, a természetben való szemléltetés; a föld kettős mozgásának szemléltetése; a szabálynak példákon való szemléltetése. || a. (iskolai) Szemléltető eszközöket is felhasználó oktatás, amely a szóbeli magyarázatokhoz alapot, igazolást, kiegészítést nyújtva, lehetővé teszi, hogy a tanulóknak a valóság tényeire és jelenségeire vonatk. ismeretei saját tapasztalataik alapján alakuljanak ki, s ezáltal számukra a tananyag könnyebben megérthetővé és könnyebben megtanulhatóvá váljék. Fizikai, vegytani szemléltetés; a szemléltetés helyes alkalmazása. Az órán kevés volt a szemléltetés.
szemléltetési.
