szemölcs
szemölcs [ë] főnév -öt, -e [e]
1. Vírus okozta bérbántalom, bőrbetegség: kölesnyi v. borsónyi nagy, feltűnő színű kiemelkedés, kidudorodás, főként a kézen, a lábon v. az arcon; rendsz. csoportosan mutatkozik v. elszaporodik; kezeléssel eltüntethető, de hónapok múlva gyak. magától is elmúlik. Elmúltak a szemölcsök a kezéről. Csúnya, nagy szemölcsét műtéttel távolították el. || a. Bibircsók (1). Nagyon szerettem azokat a kuncsaftjaimat, akiknek arcán, nyakán szemölcsöket fedeztem fel, mert így tanulmányozhattam a szemölcsökben növekedő hajszálak természetét. (Krúdy Gyula) Kornél bácsi bal arcán, közvetlenül az orra mellett, volt egy csokoládébarna szemölcs. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) <Növényi részen, kül. száron, levélen, termésen> kisebb, rendsz. gömbölyded kinövés.
2. (bonctan) Szemölcsök: <a bőrön, ill. a nyálkahártyán> inger felfogására alkalmas érzékelő sejteket v. idegvégződéseket tartalmazó, apró kiemelkedések. Ízlelő, tapintó szemölcsök. || a. (bonctan) <Az emlősöknél> az irhát a hámréteggel összekapcsoló apró kiemelkedés.
3. (állattan) <Gerinctelen állatokon, főleg ízeltlábúakon> olyan bőrképlet, amelyen a szövéshez szükséges anyagot termelő mirigyek vezetékének nyílása van.
Szóösszetétel(ek): szemölcsfolt; szemölcsirtás; szemölcskivágás; szemölcsoperáció.
szemölcsnyi; szemölcsös; szemölcsű.
