szemtelenség
szemtelenség [ë-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A szemtelen (1–5) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli természet, tulajdonság; arcátlanság, pimaszság. Honnan szorult ebbe a gyerekbe ennyi v. ilyen szemtelenség? || a. (csak egyes számban) Vkinek, esetleg vmely állatnak szemtelen volta, természete. Határtalan ennek a kölyöknek a szemtelensége! Utálják a szemtelensége miatt. Szemtelenséggel akart boldogulni.
2. (tsz-ban ritk.) Ennek magatartásban, cselekedetben való megnyilvánulása; szemtelen viselkedés. Modorában van valami szemtelenség. Micsoda szemtelenség ez a hagn? Mégis csak szemtelenség, amit művel! Szemtelensége nem ismer határt. Nézze meg az ember ezt a szemtelenséget!… (Csiky Gergely) Nálunk odahaza az volt a felfogás, hogy az a kölyöktől a legnagyobb szemtelenség, ha beteg. (Móricz Zsigmond) || a. (többes számban is) (ritka) Szemtelen beszéd, kijelentés. Ne beszélj szemtelenségeket! A borbély szavaiban volt valami fölényesség, szemtelenség, gúnyolódás. (Krúdy Gyula)
