szender [1]
szender [1] [e-ë v. ë-ë v. e-e] főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (elavult, irodalmi nyelvben)
Szendergés, könnyű álom, alvás. A hálószobában is égett egy olajmécses, annak a pislogása nem rontja a szendert. (Jókai Mór) Ha akarom nagy, jó álom jön S nem a régi erőltetettek, Kicsik, szomoruk és hézagosak Népe, amelytől félve retteg Minden kis szenderem. (Ady Endre)
