szenít
szenít [e] tárgyas ige-ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni) (műszaki nyelv)
<Fát> levegőtől elzárva v. csak kevés levegővel hevítve, fokozatosan faszénné alakít: szenesít.
Igekötős igék: elszenít.
szenítés; szenített; szeníthető; szenítő.
