szentségtelen
szentségtelen [szencséktelen] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (választékos) A szent dolgokat, ügyeket sértő, semmibe sem vevő, belőlük gúnyt űző <megnyilatkozás>. Szentségtelen beszéd, szavak. Oh te, szent anya!… Nem fordultál-e el megbántva ily Szentségtelen ígérettől. (Madách Imre)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Bűnökkel teli, bűnös. Nincs oly szentségtelen ösvény, Melyre, ha vére buzog, ne kivánjon menni hadastúl. (Vörösmarty Mihály)
szentségtelenít; szentségtelenség.
