szentségtörő
szentségtörő melléknév és főnév (vallásügy is)
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <személy, (némely) testrész>, aki, amely szentségtörést (1–2) követ(ett) el. Szentségtörő lábbal tapod vmit. Nem emberélet az Miért ő eveze: Tiltott vagyont keres Szentségtörő keze. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Szentségtörő beszéd, tett. De jaj, ki a szív érzetével Szentségtörő játékot űz, Veszélyes az, mint a lepének Melyet körűlrepűl, a tűz. (Madách Imre)
II. főnév Szentségtörő (I. 1) személy. Ha hűtlen lesz a szobor, melyet róla másoland valaki, megbüntetem mint… szentségtörőt. (Jókai Mór)
