szépszerével
szépszerével [ë-e v. e-e] határozószó szépszerivel [ë-e]
1. Erőszak nélkül; békés eszközökkel; ügyes szóval; pusztán rábeszéléssel. Szépszerével rávesz vkit vmire; szépszerével elér vmit; szépszerével megszerez vmit. Itt szépszerével nem boldogulunk. Kegyed… szépszerével távolította őt el innen: finom eszközökkel. (Jókai Mór) Csak az orvosi honoráriumot veszem be rajta szépszerivel. (Mikszáth Kálmán) || a. Egy kis ügyeskedéssel, ravaszkodással, de feltűnés nélkül; szinte észrevétlenül. Szeretne ebből a helyzetből szépszerével kimenekülni. Hátha szépszerivel kivehetném belőle a titkot. (Szigligeti Ede) Még tán lehetne szépszerével fordítani a helyzeten. (Mikszáth Kálmán)
2. Erőszak alkalmazásának bevárása nélkül; önként. Szépszerével kibékültek. Szépszerével megteszi, amit kérnek tőle. Ha szépszerével nem jön, erőszakot kell alkalmazni. Aki szépszerivel nem jő, kötözzétek lábait a kengyelhez. (Jókai Mór) Tudtuk, hogy szépszerével többé már ki nem adnak bennünket. (Kuncz Aladár)
