szer

Teljes szövegű keresés

szer [ë v. e] főnév -t, -ek, e [ë, e]
1. (önálló haszn. ritka v. népies) Eszköz, szerszám, amely bizonyos cselekvés v. munka végzéséhez szükséges.  Zágony… ásó szereit egy sarokba leteszi. (Vörösmarty Mihály) Veszik külföldön a sok harci szert… (Arany JánosShakespeare-fordítás) Ez az éléstár, itt e szekrényben állanak az asztali szerek. (Jókai Mór) || a. (sport) Az az eszköz, amelyen tornászni szoktak, pl. a korlát, a nyújtó. A szereken kitűnően szerepeltek tornászaink. || b. (elavult) Az, ami adásvétel tárgya; áru, portéka.  [A magyaroknál] az asszony… eladandó szer volt. (Katona József) || c. (tájszó, irodalmi nyelvben) Szer vmire: <személy> a) hajlandó, kapható rá, szívesen, kedvvel megteszi>;  Lajos bácsi… mindenféle mesét, mókát tudott…, csínyekre mindig szer volt. (Móricz Zsigmond); b) képes, alkalmas rá.  Ki is tört belőle, hogy ő arra nagy szer. (Arany János)
2. Meghatározott rendeltetésű, hatékony vegyi anyag. Érzéstelenítő, féregirtó, hajfestő, permetező szer; növényvédelmi szerek permetezésre. || a. Orvosság, gyógyszer. Fejfájás elleni szer; jó szer köhögés ellen. Az orvos valami szert adott be neki  Midőn már nem érnek a doktori szerek, Ezeknek a halál gyógyító mesterek [= mesterük]. (Csokonai Vitéz Mihály) Sok rossz nyavalyákat elő tuda bölcsen mondani… És az azokra való szer kotyvasztásához is értett. (Fazekas Mihály) A szer elkészült, és egy sereg emberen tökéletes eredménnyel kipróbálta. (Nagy Lajos)
3. Az a mód eljárás, ahogyan vmit elérhetünk, vmit teszünk. Jó szerrel; könnyű szerrel; olcsó szerrel; szerét ejti vminek; szerét teszi vminek.  Szűcs György falujában… minden ember Névhez jutott olcsó szerrel. (Arany János) Nos? mondd: Zrínyi nagyon kap cifraságon: Zrinyit megvesztegetni könnyű szer! (Jókai Mór) || a. Szert tesz vmire, vkire: bizonyos módon hozzá jut vmihez, vkikhez; szerez. Befolyásra, feleségre, nyereségre, pénzre, tekintélyre, ügyességre, vagyonra, zsákmányra tesz szert.  Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre… (Petőfi Sándor) Rátörünk az ellenségre, | ugy teszünk szert feleségre. (Babits Mihály) Képtelen volt kivárni, míg valami jelentékenyebb summára tesz szert. (Móricz Zsigmond) || b. (tájszó) Szerével, szerivel: a) jó renddel, sorjában, gonddal; b) bőven, bőségesen.
4. (népies) Az utcának vmelyik oldala, sora. Az innenső szeren lakik. Átmegyek a túlsó szerre.  Lest olykor az útcán, a Duna szerin, vet. (Arany János) || a. (népies) A helységnek vmely utcája. Hentes szer; kovács szer. || b. (tájszó, régies) A falu vmely része. Az alsó szeren lakik. A felső szeren tűz volt.
5. (tájszó) A sorra kerülés rendje; sor, sorrend. Szert fog: sikerül sorra kerülnie.  Szűnvén a kacagás, Rőfész foga szert. (Arany János) || a. (ritka, tájszó, régies) Ennek egy-egy mozzanata, foka. Három szere van még.  Harmad szeren amint zúdúltanak össze: | Etel Buda kardját kiröpité messze. (Arany János) || b. (ritka) Szerről szerre: sorban egymás után.  Ez úri levelet szerrül szerre minden városba, faluba, lóháton hordozzátok. (Mikszáth Kálmán)
6. (elavult) Az a szövetség, szerződés, amely bizonyos személyeket összeköt.  A kötött szert szálára kibontom. Vérrel adott esküm visszafelé mondom. (Arany János) Békés átvonulást | Kérünk seregünknek; szert kötünk, ha tetszik. (Jókai Mór) || a. (ritka) Egyenlő szerben: igazságos, méltányos föltételek szerint.  No Tar, itt az idő, vijjunk,… Én csak e szál karddal, te egész fegyverben: Vigadalmunk ekkép van egyenlő szerben. (Arany János)
7. (elavult) Ünnepélyes, hagyományos szertartás.  Vége lett az ünnepi szernek. (Jókai Mór)
8. (népies, régies, rosszalló) <Személyről szólva:> fajzat (2), szerzet (2). Miféle szer lehet?  Azon összetöpörödött szernek, kit ő anyjának nevezett,… pozdorja haja csepűnek is alig volna jó. (Kemény Zsigmond) Fránya szer ám ez az úri nép, nem kap ám ez a kínálás után olyan mohón! (Vas Gereben)
9. (népies) Szín, félszer. Betették a szekeret a szerbe.
10. <Állandósult szókapcsolatokban:> mennyiség, szám. Se szeri, se száma (vminek): olyan sok (van belőle), hogy nem lehet számon tartani; nem számlálható meg. Se szeri, se száma a sok baromfinak az udvarán. Annyi az értekezlet, hogy se szeri, se száma.  Aranyos hintónak se szeri se száma. (Arany János) Annyi a szép lány a megyében, hogy se szeri, se száma. (Reviczky Gyula) || a. (régies) Szerbe, számba vesz v. szed vmi(ke)t, vkiket: a) elrendezve megszámlálja; b) rendbe szedi, összeszedi, számba veszi (őket).
Szóösszetétel(ek): 1. szerkamra; 2. altatószer; csávázószer; csodaszer; ékszer; élelmiszer; ellenszer; félszer; fűszer; gyógyszer; hadiszer; hajtószer; hangszer; hánytatószer; idomszer; illatszer; irodaszer; írószer; irtószer; iskolaszer; izgatószer; játékszer; kábítószer; kegyszer; kémszer; kémlelőszer; kötözőszer; kötszer; középszer; lőszer; módszer; mosdószer; mosószer; műszer; oldószer; oltószer; orvosszer; óvszer; óvószer; patikaszer; pinceszer; pótszer; ragasztószer; rajzszer; rendszer; sportszer; szépítőszer; tanszer; tápszer; tisztítószer; tornaszer; varázsszer; védszer; védőszer; vegyszer.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT