szerdék [1]

Teljes szövegű keresés

szerdék [1] [ë v. e], főnév -et, -e [ë, e]
1. (tájszó, régies) Zsákmányként v. más módon szerzett, gyűjtött holmi; szerzemény, keresmény.  Hát az a tömérdek kincs, ezüst, amit idehoztunk? – Hadd vesszen a szerdék… (Jókai Mór) Ócska szerdékeim közt elkezdtem turkálni, ha találnék valamit. (Eötvös Károly)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Szerzet (2a).  Rontó csiggatva [= csitítgatva] s engesztelve vezeté félre az új békétlen szerdéket. (Vörösmarty Mihály) Mit esetlenkednék, Aki neki nem köll, mindenféle szerdék? (Vajda János)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages