szerelmi
szerelmi [e-e] melléknév
1. A szerelmet illető, rá vonatkozó, vele kapcsolatos. Szerelmi bánat, csalódás; szerelmi előjáték ←; szerelmi háromszög; szerelmi játék ←; szerelmi kaland, kapcsolat, légyott, mámor, nyilatkozat, ügy, vallomás, viszony; szerelmi zsarolás ←. Édes meleg csókom hű szerelmi zálog. (Petőfi Sándor) A nő megmaradt puszta szerelmi játékszernek. (Ambrus Zoltán) Imrus szobája… nem volt nagyon alkalmas szerelmi tanya. (Babits Mihály)
2. Szerelem miatt történő. Véres szerelmi dráma, tragédia; szerelmi gyilkosság. Ez a szerelmi viszálykodás, mely késő éjjel folyik le,… tele van érzéki bájjal. (Ambrus Zoltán) || a. Szerelmi házasság: szerelemből kötött házasság <az érdekházassággal ellentétben>.
3. Szerelemről szóló. Szerelmi költészet. A zongorára ütött, és érzelmesen énekelte a Hoffman szerelmi dalát. (Krúdy Gyula)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Szerelmes (1, 3). Egy boldog szerelmi szívpár Kis kunyhóban is megfér. (Petőfi Sándor) Végigfutja szemeivel a szerelmi levélkét. (Kemény Zsigmond)
