szerencséltet
szerencséltet [ë-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. (finomkodó) <Az udvarias társalgás nyelvében: látogatásával> megtisztel vkit. Nagyon örülnénk, ha látogatásával szerencséltetne bennünket. Szerencséltessen bennünket házunkban. Az előadásokat nem nagy közönség szerencsélteté látogatásával. (Vajda János) Leköteleznél, ha vagyoni ügyek rendezése céljából kastélyomban szerencséltetnél. (Herczeg Ferenc) Mi már háromszor voltunk náluk, szerencséltessenek most ők bennünket, jöjjönek el hozzánk teára. (Kosztolányi Dezső)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Szerencséltet vkit: szerencsét kíván, gratulál vkinek. Részemről csak szerencséltetni tudom Wesselényit elhatározásáért. (Kemény Zsigmond)
3 (elavult, irodalmi nyelvben) Veszélynek tesz ki vkit, életét, egészségét, testi épségét veszélyezteti. Ilyen télvíz idején szerencséltetni magát, a két gyönge gyermekével együtt! (Jókai Mór)
4. (elavult, irodalmi nyelvben) Szerencséssé tesz vmit; segíti, hogy vmi sikerrel járjon. A szél szerencséltesse útadat. (Csokonai Vitéz Mihály)
szerencséltetés; szerencséltetett; szerencséltethető.
