szerénykedik
szerénykedik [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. <Személy> szerényen, tartózkodó módon viselkedik, v. ilyennek mutatja magát. Na, nem kell annyira szerénykedned! Mondd csak el bátran, ne szerénykedj! Nagyon szépen nyilatkoznak a lapok, s ezt te teljesen megérdemled, bár mint szerénykedjél is. (Tompa Mihály) Oly elismerés morajlott föl, hogy a sikert szinte sokallta és… szerénykedve hárította el magától. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi szerénykedik vhol: vmi alig észrevehetően, figyelmet magára nem vonva van vhol. A szoba sarkában egy könyvszekrény szerénykedett, csak pár könyv volt benne. S te kis kunyhó, a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor) Csupán néhány rongyolt Kossuth-bankó szerénykedett ott egy csücsökben eldobva. (Mikszáth Kálmán)
szerénykedés; szerénykedő.
