szétoszlik
szétoszlik [t-o] tárgyatlan ige, (régies) szétoszol
1. <Emberek sokasága, tömege, légnemű v. a levegőben lebegő, ill. folyadékban oldódó porszerű anyag> egyedekre, ill. apró részecskékre oszolva, különféle irányban eltávozik, eltűnik; eloszlik. A tömeg rendben szétoszlott. A köd szétoszlott. Azzal szétoszoltak, kiki ő helyére. (Arany János) A tisztek szétoszlottak tanyáikra (Jókai Mór) A vendégsereg különféle érzések közt oszlott szét. (Tolnai Lajos) || a. (régies) <Testület, szervezet (2)> feloszlik (2). A múlt országgyűlés szétoszlott. (Kossuth Lajos)
2. (átvitt értelemben, költői) <Lelki jelenség>, eltűnik, semmivé válik, elmúlik, szétfoszlik (2). A ború, mely a szeretők sorsa fölött lebeg vala, azonnal szétoszol. (Arany János)
szétoszlás; szétoszló; szétoszlott.
