szigetelés
szigetelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a szigetel igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit szigetelnek. Szigetelés gáz, víz ellen; elkészült a szigetelés(sel). || a. Kül. építmény alapjának, falainak szigetelő anyaggal, réteggel való (meg)védése a (talaj)víz, nedvesség ellen. Ki végezte a szigetelést?
2. Ennek eredménye: vminek szigetelt volta, állapota. Jó a cső szigetelése.
3. Az az anyag, amellyel vmit szigetelnek: szigetelő (anyag, réteg). Lekopott a szigetelés. Lekaparja a szigetelést. || a. Kül. villamosvezetéknek, ilyen eszköznek az érint(kez)éstől védő burkolása, ill. burkolata. A villanydrót hiányos szigetelése okozta a rövidzárlatot.
4. (műszaki nyelv) Az a berendezés, amellyel épületeket a bennük működő gépek okozta rázkódtatások ellen védenek.
szigeteléses.
