szikár
szikár melléknév (-an), -abb (választékos, irodalmi nyelvben)
Alkatánál fogva igen sovány, csontos, inas, rendsz. magas termetű <ember, emberi v. állati alak, termet>. Magas, szikár férfi; sovány, szikár alak. Hát íme, kapóra dudás közeleg. Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg. (Arany János) Ismerte a minisztert, e száraz, szikár, szigorú urat. (Babits Mihály) || a. Csontos, sovány, megnyúlt <arc, kéz>. Sápadt, szikár arc; szikár kéz. Szikár, szőke arca… búskomoly [= búskomor] kifejezést nyert. (Kemény Zsigmond) Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig. (Jókai Mór)
szikárság.
