színehagyott
színehagyott [í-e v. i-e] melléknév -an, -abb
Eredeti színét vesztett, erősen megfakult <színes, festett tárgy, főképpen kelme>. Színehagyott kendőjébe burkolózott. A falakat színehagyott kárpit fedte. [Olyan] mint színehagyott posztó, kétes, ha piros, vagy Zöld volt-é hajdan. (Arany János) A falon .. több… kép, töredezett, színehagyott aranyrámákban. (Csiky Gergely) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Sápadt, vértelen. Színehagyott ajkai fenyegetően voltak összenyomva. (Jókai Mór) Kálmán színehagyottan bámult az asztalkára. – Mégis hát, ki? – rebegte. – Ki hal meg nálunk? (Gárdonyi Géza)
