színel
színel [ë v. e] ige -t, -jen [ë]; -ni (..nleni) [e]
1. tárgyas (bőripar) <Meszezett nyersbőrt> a képződött mészszappantól és a lebontott fehérjétől nyomkodással (meg)tisztít. || a. tárgyas (tájszó) <Bőr felületét> vasból készült szerszámmal (le)tisztítja.
2. tárgyas (asztalosipar) <Kevésbé tetszetős fafelületet> nemes furnírral borít. Az asztal lapját furnírral színeli.
3. tárgyas (építészet) <Épület felületén köveket v. téglákat> egy síkba illeszt. Téglákat színel.
4. tárgyatlan (tájszó v. műszaki nyelv) Vmivel egyenlő magas. A búza az ember állával színel. A csatornában színel a víz a parttal. A Duna 710 centiméterrel színel.
5. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Színlel (1). Örömöt szinlelvén: „Hol van ő?” kérdezte. (Arany János) Most Zsigmondnak szinlel | Hűséget… (Madách Imre) || a. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Utánoz vkit, vmit. Győzz meg, hogy ami látszik, az való. Akkor neved költő lesz, nem csaló, – Amint nem az volt rég az átheni, Malac-visítást tudva színlelni. (Arany János)
6. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Színez, fest, ábrázol vmit. Erdő, mező változatos szinnel – Mesteri kéz olyat sohse színel. (Arany János) || a. tárgyas (elavult) Színel vmit: <színpad, díszlet> a darab színhelyét megjeleníti, ábrázolja. A játék most is a posta házát színleli. (Csokonai Vitéz Mihály)
7. tárgyas (tájszó) Színel vmit: vminek színe-javát válogatja. Színeli a gyümölcsöt.
Igekötős igék: megszínel.
színelés; színelő; színelt; színeltet.
