színészet
színészet [í-e v. i-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Színművészet (1, 1b, 2, 2a). A színészet nagy alakjai, története, ügye. A színészet a legnépszerűbb előadó művészet. Petőfi legifjabb éveiben a színészetért rajongott.
2. A színművészet gyakorlása egy bizonyos időben, korban, helyen v. körben, bizonyos körülmények között. Fővárosi, vidéki színészet; hivatásos, műkedvelő színészet; a XVII. századbeli francia színészet. Déryné az induló magyar színészet egyik legkiválóbb művésznője volt. S önnek szeméből olvasom ki, hogy Szinészetünknek egykor hőse lesz. (Petőfi Sándor) A napokban a magyar színészet egy nyolcvanhároméves veteránját temették el. (Jókai Mór)
3. A színművészetnek, színjátszásnak foglalkozásként való gyakorlása; színészi pálya, hivatás. Petőfi korában még nehéz kenyér volt a színészet. A színészet izom- és idegmunka. Aki a lelkét is beleadja, az már nem is színész. Az már művész. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): színészettudomány.
színészeti.
