szintetikus
szintetikus [ë] melléknév -an, (kissé régies) szintétikus
1. (filozófia) Részeket, alkotóelemeket egységbe kapcsoló, összefoglaló. Szintetikus egység, ítélet, módszer.
2. (mértan) Szintetikus geometria: olyan g., amely a mértani alakzatokat az analitikai geometria segédeszközei (koordináták, vonalak egyenletei) nélkül vizsgálja.
3. (vegyi ipar) Alkotóelemeiből vegyi úton készített v. gyártott <anyag>; mesterséges, mű. Szintetikus alkohol, benzin, drágakő, gumi, olaj. || a. (vegyi ipar) Ilyen anyagok készítésére alkalmas, használatos. Szintetikus eljárás, mód; szintetikus úton.
4. (nyelvtudomány) Szintetikus nyelv(ek): olyan nyelv(ek), amely(ek) a nyelvtani, mondatbeli viszonyokat főként magának a szónak alaki módosításával (ragok, jelek) s kevésbé külön szavak (viszonyszók, segédigék, névmások stb.) segítségével fejez(ik) ki. A magyar – az angollal és a franciával ellentétben – szintetikus nyelv.
