szív [2]
szív [2] főnév -et [í-e v. i-e], -e [í-e v. i-e], (elavult) szű -t (szüvet) [e], -je [e] (szüve)
1. <Az emberi és állati testben, rendsz. a mellkasban> izmos falú, tömlőszerű szerv, mely összehúzódása és kitágulása révén a vérnek a szervezetben való áramlását biztosítja. Dobogó szívvel: (átvitt értelemben is) nagyfokú izgalommal, szorongással v. boldogan; szíve → szorulása; a szívütése ←; bizsereg a szíve; (átvitt értelemben) dagad a szíve (a büszkeségtől, boldogságtól): nagyon büszke, ill. boldog; vkinek a szíve együtt → dobban vkiével; dobog, fáj, kalimpál, ver a szíve; (választékos) amíg a szíve dobog: amíg csak él; vkiért → dobog a szíve; torkában → dobog a szíve; → elnehezedik vkinek a szíve; → elszorul a szíve; szíve → facsarodik; → kitágul a szíve; → összeszorul a szíve; (rendsz. átvitt értelemben) nagyot dobban v. megdobban a szíve: <nem várt, hirtelen kellemes lelki élmény hatására> egyszerre nagy boldogság, remény önti el; (átvitt értelemben) fáj, sajog a szíve vkiért, vmiért: a) nagyon, mélységesen sajnálja; b) szeretné elnyerni, megkapni; (átvitt értelemben) fáj, sajog a szíve vmi miatt: nagyon sajnálja (, hogy nem tehet semmit); → kalapál a szíve; a szíve megáll v. (választékos) a szíve megszívnik dobogni: meghal; → meghasad a szíve vkinek; → megreped a szíve vkinek; → megszakad a szíve; → remeg a szíve; → repes a szíve; → reszket a szíve; majd a szíve → szakad belé; → széttörik a szíve; → szorul a szíve; → tágul a szíve; → ugrál a szíve; vkiért → ver a szíve; → helyén van a szíve; → vérzik a szíve; → kőből van a szíve; a szíve vérét → áldozza vmiért; szíve → vérével ír; (túlzó) eláll a szíve verése: <vmely megdöbbentő élmény hatására> hirtelen bénító ijedség, félelem lepi meg; (átvitt értelemben) belevésődik a szívébe: maradandó emlékké válik benne, tudatában mélyen meggyökerezik; → bevés vmit a szívébe; → kést döf v. szúr vkinek a szívébe; → megforgatja vkinek a szívében a kést; → tőrt döf vki(nek a) szívébe; megforgatja a → tőrt vki(nek a) szívében; mintha → kést döfnének v. mártanának v. szúrnának a szívébe; (átvitt értelemben) a szívébe nyilallik: <vminek hallatára> hirtelen, hasító, éles lelki fájdalmat érez; vkinek a szívébe → plántál vmit; a szívébe → vés vmit; kést → forgat vkinek a szívében; mintha kést → forgatnának a szívében; szívből v. szívtől → szakadt; a szívéhez → nőtt vki; → odanő vkinek a szívéhez; (átvitt értelemben) ami a szívén, az a száján v. szíve, szava egy v. nyelvén a szíve: mindig úgy beszél, ahogy érez; őszinte, szókimondó; szíven → döf vkit; → könnyít a szívén; szíven → talál vkit; szíven → talált; követ → hengerít vki(nek a) szívére; szívére → megy vmi; nagy (mázsányi stb.) → teher esett le a szívéről; → elszorítja a szívét vmi; vkinek a szívét → markolássza vmi; vmi → megdobogtatja a szívet; vki v. vmi → megrepeszti vkinek a szívét; → nyomja vmi a szívét; → összeszorítja vkinek a szívét; → összetöri a szívét; vmi → szorítja a szívét; → szétzúzza vkinek a szívét; vkinek a szívét → terheli vmi. Érzem szíved dobogását, Vérednek sebes folyását. (Csokonai Vitéz Mihály) Lamberg szivében kés, Latour nyakán | Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! (Petőfi Sándor) Felnőttem már. Szaporodik fogamban | az idegen anyag, | mint szívemben a halál. (József Attila) A szívem nem bírja jól az emeleteket, ötven éves vagyok. (Gelléri Andor Endre)
2. Emberi táplálékul haszn. állatoknak ez a szerve étel készítésére alkalmas állapotban, ill. kész ételként. A szívből, tüdőből pörköltet készít.
3. A testnek az az elülső tájéka, amely a szív (1) fölött van; mell. A szívéhez kap; szívére v. szívéhez → szorít; a szívére ölel; a szívére teszi a kezét: <rendsz. esküje, vallomása, szava őszinteségének bizonyításául>; tegye (csak) szívére a kezét!: vallja meg őszintén, hogy…; a szíve alatt → hordja magzatát. Első mozdulattal a szívéhez kapott. (Arany János) S oh fáraó, mégis boldog vagy-é E képzeletben? tedd kezed szívedre. (Madách Imre)
4. (átvitt értelemben) <Általában az ember vmely érzésének, érzelmének jelképeként> → Arany szív; → rossz szív; szívének → keménysége; egy szívvel: <két v. több személy> egyforma érzéssel, vmely érzésben egyesülve; fájó, hálás, szomorú szívvel; → igaz szívvel; → jó szívvel; könnyű szívvel; → nehéz szívvel; → jó szíve van; nincs benne szív; → kemény szíve van; → lágy szíve van; nehéz a szíve; nincs szíve vmit tenni v. megtenni: nem viszi rá a lélek; jobb érzése, a másokra való tekintet visszatartja tőle; (csordultig) → tele van a szíve; → van szíve; <érzelmi hangsúllyal:> van v. (gyak) volna szíve vmit tenni v. megtenni: képes (volna) megtenni vkire, vmire való tekintet nélkül; vmit → gyújt vki szívében; meleg, forró → hullám csap át a szívén; elkeseríti vkinek a szívét; → felsebzi a szívét; szívét → felemeli; vmi → fúrja szívét; → megsebzi vkinek a szívét; → jó szívvel van vki iránt. Szóláshasonlat(ok): puha a szíve, mint a → vaj. Ismét magyar lett a magyar, Egy szív miljók keblében. (Petőfi Sándor) Úgy sírt, mint az eső, lelkéből a bánat, Lágyabb szíve lévén, mint a gazdájának. (Arany János) [Ady Endrének.] Győztél; s a harc új harcot ellett, | visszáját úntig meglelé, | s harccal a szívem úgy betellett: | alélva kérdem: több jön-é? (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Kül. a szeretet, vonzalom jelképeként.> Csupa szív: csupa érzés, csupa szeretet, jóság; szíve bálványa: vkinek áhítatos, megkülönböztetett szeretetével körülvett személy; szíve gyermeke: kedves, dédelgetett gyermeke; szíve vágya: legkedvesebb, leghőbb vágya; vkinek a szíve → vonzalma; a szíve hajlik, húz vkihez, vmihez; → hazahúz a szíve; → hazahúzza a szíve; → idehúzza a szíve; → megszólal a szíve; vonzódik hozzá a szíve; a szíve sugallatára hallgat; → befogad vkit a szívébe v. befogad a szíve vkit; → behelyezi magát vkinek a szívébe; belopja, beveszi magát vkinek a szívébe; szívébe → fogad vkit; vkinek a szívébe → férkőzik; vkinek a szívébe → lopja magát; vkinek a szívébe → lopakodik; utat → talál vkinek a szívéhez; szívébe → zár vkit, vmit. Kegyes nagyasszonyom! hazámba vágy | a szívem. (Katona József) Meg kellene osztania a szívét ura és gyermeke között. (Justh Zsigmond) Géza bácsi … | csupa szív, kedély .… | Náluk mindig jól éreztem magam. (Szabó Lőrinc) || b. (átvitt értelemben) <A szerelem jelképeként.> Vkinek a szíve → hölgye; szíve szerelme: mély szerelmének tárgya; szíve választottja: az, akit szerelemből választott magának; szerelmese; → szabad a szíve; a szíve ég, eped, lángol, lángra gyúl, lángra lobban vkiért; → kihamvad vkinek a szíve; lánggal ég a szíve; vkinek a szívét → bírja; → ellopja a szívét vkinek; elnyeri vkinek a szívét; → elveszti a szívét; lángra → lobbantja vkinek a szívét; odaadja, odaajándékozza a szívét vkinek. Szíve választottja van már neki régen. (Arany János) [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket | Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát, | Csitítsd el Anna-kérő szived. (József Attila) || c. (átvitt értelemben) <A mások iránti részvét, könyörület érzésének jelképeként.> Fájdalomtól megtört szívvel: <gyászjelentések szokásos bevezető szólamaként:> nagy szomorúsággal; a gyásztól, a fájdalomtól lesújtva; vkinek → ellágyul a szíve; → megesik a szíve vkin; → megerősíti szívét; meghatja vmi a szívét; →. megindítja vkinek a szívét; → megkapja vkinek a szívét; → megkeményíti a szívét; → meglágyítja vkinek a szívét; → megveszi vkinek a szívét. Amint látta, hogy Magda … egészen elhalványodik, megesett a szíve rajta. (Mikszáth Kálmán) || d. (átvitt értelemben) <A bátorság, erő, vmely ügy iránti lelkesedés érzésének jelképeként.> Van benne szív: <színész, előadóművész, versenyző, sportoló> lelkesen, odaadással, kitartással játszik. A győzelem hite megacélozta a katonák szívét. Nem hiányzott a székely sziv, De kevés a székely hazafi. (Arany János) [A magyar tanítókhoz.] Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már csak szélvész-roham. (Ady Endre) || e. (átvitt értelemben) <Az egyén érzései összességének, ill. érzésvilágának, kedélyvilágának jelképeként> Egy szív, egy lélek: érzésben, gondolkodásban megegyeznek, eggyéforrtak; → szorult szív, → véres szív; a szív ábrándja, álma, fájdalma; a szív rezdülése ←; szíve → szakadtában; → heged a szív sebe; a szíve lázadozik, lázong; megkönnyebbül a szíve; → megmelegszik a szíve; → megrezdül vkinek a szíve; vkinek a szíve → megtelik vmivel; szíve vminek v. vmire → nyílik; megtelik a szíve bánattal, keserűséggel, örömmel; a szíve örül; a szíve repes az örömtől; szíve → túlárad; a szíve vágyik vhova, vkihez; szíve szerint cselekszik; vkinek a szívébe → csepegtet vmit; vkinek a szívébe → száll; vkinek a szívében él, lakik, van aki v. vmi; szívében bizalom, lelkesedés, remény kel, ébred; (nagy) → ürességet érez szívében; vmit → kiöl vkinek a szívéből; → kiszakít vmit vkinek a szívéből; vkit v. vmit kitaszít, kitép a szívéből; → kiver vmit v. vkit vkinek a szívéből; a szívére beszél: érzelmeire hatva rábeszéli vmire; szívére köt vmit: nyomatékosan figyelmébe ajánlja; béke → száll szívébe v. szívére; szívét → felmelegíti vmi; → átmelegíti a szívet; szívet györnyörködtető: igaz gyönyörűséget okozó <látvány, élmény>; szívet → melegítő; vkinek a szívét → betölti; vkinek a szívét → eltölti vmi(vel); elfogja, elszomorítja a szívét; → vérző szívvel. Szűd teljék meg az öröm borával. (Vörösmarty Mihály) Teli van a Duna, | Tán még ki is szalad. | Szívemben is alig Fér meg az indulat. (Petőfi Sándor) Az Ur Illésként elviszi mind, | Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. (Ady Endre) Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. | A szívem adnám oda hegedűnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot. (Tóth Árpád) || f. (átvitt értelemben) <Az ember legbensőbb, legmélyebb, legőszintébb érzéseinek jelképeként.> → Tiszta szív; → üres szív; a szív rejteke ←; szíve egész → melegével; szíve diktálja, mondja, sugallja; → kinyílik a szíve; → kitárul a szíve vki előtt; → megnyílik vkinek a szíve; vkinek a szíve → mélye; vkinek a szíve mélyéig → hatol; a szíve mélyéig meghat vkit; a szíve → legmélyén; szíve → szerint; vmi a szívébe hatol; a szívébe lát vkinek; vkinek a szívébe → markol vmi; mi lakik a szívében?; szívből: őszintén, igazán; szívből jön; szívből jövő jókívánságok; szívből nevet: jóízíven n.; a szívéből beszél, szól vki; szívemből beszél: azt mondja, amit magam is szeretnék mondani; a szívhez → szól; szívhez szóló szavak; a szívén → fekszik vmi; a szívén → visel vmit; vkinek a sorsát szívén → viseli; a szívére vesz vmit: a) tartós és túlságosan nagy lelki fájdalmat érez vmi miatt; b) (költői) szeretettel megoszt (pl. gondot, bánatot); → bezárja szívét; → feltárja a szívét (vki előtt); → kinyitja a szívét; → kiönti (vkinek) a szívét; → kitárja a szívét vkinek v. vki előtt; vmi → marja vkinek a szívét; → megnyitja a szívét vkinek v. vki előtt; szívét elébe → öntötte; a szívét mardossa, marcangolja vmi; (választékos) a szíveket és veséket vizsgálja: a legtitkosabb gondolatokat, érzéseket vizsgálja. Éneklém ezeket nagy keseredett szűvel. (Balassi Bálint) Meg vagyunk győződve, hogy tiszta szívből fakad jó kívánsága. (Csiky Gergely) A fő dolgot, amit drámaírónak ismernie kell, az emberi szívet nem ismerte. (Ambrus Zoltán)
5. (átvitt értelemben, választékos) Az érzelmi életében, jellemében tekintett ember maga, ill. az ilyen ember jelleme, egyénisége. Becsületes, egyenes, érzékeny, hű, magyar, nagy, nemes, nyílt, őszinte, szerető szív, → tiszta szív; két szív egymásra talál; két szív összedobban ←. Nem ösmered tehát az asszonyi | szív gyengeségeit? (Katona József) Ifjú szívekben élek. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Kedveskedő v. modoros megszólításként:) kedves személy, vkinek szerelmese, kül. gyermek v. feleség v. egyik nő a másik számára. Drága, édes szívem!; kis szívem. Hogy vagy, szívem? → Szembe, szívem, ha szeretsz! Te Juliska szívem, mi volt abban a pácban, mikor a múltkor nyulat ettünk nálatok? (Móricz Zsigmond) || b. (kissé népies, bizalmas) Eszem a szívét!: <játékos elragadtatás kifejezéseként>. Eszem a szívét, milyen szépen tud írni. || c. (népies) Szív küldi szívnek szívesen: <felirat mézeskalács szíveken, amelyeket a legények leányoknak adnak ajándékba, vásár- v. búcsúfiának.> || d. (1945 után) Szív küldi (szívnek szívesen): <rádióban, táncos szórakozóhelyen, strandfürdőn stb.> a zenei szórakoztatás egyik fajtája: meghatározott összegért vkinek a kívánságára eljátszanak vmely zenedarabot, dalt, előtte pedig megnevezik azt a személyt is, akinek az illető a zenedarabot játszatja, s esetleg az alkalmat is megmondják, amelynek kapcsán ezzel neki kedveskedik.
6. (átvitt értelemben) Vmely területnek, településnek a központja. Az ország, a város szíve. Az ország szívében, Budapesten alig egy pár fiatal ember … képviselte a magyar irodalmat. (Arany János) || a. (ritka) Hegynek, épülettömbnek a belseje, központja. Haladtak mindig mélyebben a hegy szívébe. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben, választékos) Vmely intézménynek, szervnek az a legfontosabb része, amelytől az egésznek működése függ. A gyár, az üzem szíve.
8. (átvitt értelemben) A szívet (1) stilizáltan ábrázoló díszítő motívum v. tárgy. Mézeskalács szív. Arany szívet hord a nyakában. Szíveket hímez a párnára. Mézeskalácsból való szíveit, huszárjait … gyorsan szétkapkodják. (Mikszáth Kálmán) Az óraláncon voltak szívek, keresztek, lyukas pénzek, dobozkák titkos tartalommal. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): ld. kő, tenyér.
Szóösszetétel(ek): 1. szívalak; szívasztma; szívbántalom; szívbúvár; szívcsaló; szívdermesztő; szívdöbbentő; szívelernyedés; szívelhájasodás; szívelzsírosodás; szívemésztő; szívepesztő; szívér; szíverősítés szívfal; szívgödör; szívgyógyászat; szívgyötrelem; szívgyulladás; szívhártya; szívhevítő; szívhódító; szívideg; szívkirály; szívközép; szívlázító; szívmarcangoló; szívmelegség; szívműtét; szívnemesítő; szívnemesség; szívnyomás; szívnyugalom; szívöröm; szívösszehúzódás; szívrabló; szívredő; szívregény; szívremegve; szívrendellenesség; szívrészegítő; szívreszketve; szívrokon; szívseb; szívszerelme; szívtájék; szívtisztaság; szívtitok; szívtompító; szívüreg; szívvallomás; szívzavar; 2. anyaszív; sportszív.
szívecske.
