szívélyesség
szívélyesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A szívélyes (2a) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság, ill. magatartás, szívesség, kedvesség. Ez az ember csupa szívélyesség. Nagy szívélyességgel vártak, fogadtak bennünket. A házbeliek annál szívesebbek. Evvel a szívélyességgel. … a távoli atyafiaknak megmutatják, hogy ők önzetlenül gavallérok. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek szívélyes (1–2) volta. A beszélgetés, a fogadtatás, a meghívás szívélyessége. A tanító szavainak szívélyessége fölbátorította a fiút. A vendéglátók szívélyessége nem ismert határt.
