szkeptikus

Teljes szövegű keresés

szkeptikus [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos) Kételkedő, hitetlen, bizalmatlan <személy>. Szkeptikus ember, lélek.  A mi közönségünk éppenséggel nem naiv kedélyű; ellenkezőleg, a legszkeptikusabb közönség a világon. (Ambrus Zoltán) || a. (választékos) Az ilyen emberre jellemző, reá valló. Szkeptikus arc, gondolat, megjegyzés.  Haragosan pattant föl kortársának erre a szkeptikus észrevételére. (Jókai Mór)
2. (filozófia) A szkepticizmust (1) követő <filozófus>. Szkeptikus bölcselő, gondolkodó. || a. (filozófia) Ilyen bölcselőre valló, vele kapcsolatos, tőle származó. Szkeptikus gondolkodás, filozófia.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (filozófia) A szkepticizmus (1) követője. A szkeptikusok szerint.  Igaz tisztelője az ókor filozófusainak, különösen Pyrrhonnak, a nagy szkeptikusnak. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka, választékos) Kételkedő, hitetlen, bizalmatlan személy.  Ugyan meddig mehet el a szkeptikus, amikor engedményt akar tenni az ósdi felfogásnak, a babonának …? (Ambrus Zoltán)
szkeptikusi; szkeptikusság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT