szkíta
szkíta főnév és melléknév (régies írva: scytha is)
I. főnév ..tát, ..tája A szkíták: a) (történettudomány) az ókorban Európa és Ázsia füves pusztáin, főleg a Fekete-tengertől északra élt lovas nomád népek. A görögök élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a szkítákkal. b) (régies, irodalmi nyelvben) A magyarok és hunok közös őseinek tartott harcias, bátor keleti nép; szittyák. Béla íródeákja és Turóci … bennünket a scytháktól származtatnak. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. melléknév
1. (történettudomány) A szkíták (I. a) közé tartozó <személy>, rájuk vonatkozó, velük kapcsolatos <dolog>. Szkíta lovas, művészet; elemek, motívumok.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Ősi, keleti magyar. Ő az aki magyar hangra tanítja az erdőket, Hangoztatja szkíta nyelven pergő versekkel őket. (Csokonai Vitéz Mihály)
