szócső
szócső főnév
1. Tölcsér alakban végződő, hordozható v. beépített eszköz, amely keskeny nyílásával a szájhoz illesztve a hangot nagyobb távolságra továbbítja; hangerősítő (cső). A szócsövet főként a hajósok használják. A versenycsónak kormányosa szócsövön át biztatta a versenyzőket. Egy rabló, kiállva a hajó orrára, átkiálta iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül: – Hahó! a kapitány egy szóra! (Jókai Mór)
2. (sajtónyelvi, néha gúnyos) Vmely egyén v. közösség véleményét, nézetét rendsz. hivatalosan közvetítő, kifejező személy v. hírközlő szerv; hivatalos lap. A kormány szócsövének tájékoztatója a sajtóértekezleten. Az ellenzék szócsöve írt az esetről. A vendéglők … nagyobb figyelmet érdemelnek a közszellem és annak szócsövei, a sajtó részéről. (Vajda János)
