szökken
szökken [e] tárgyatlan ige -t, jen [ë]
1. (választékos) <Ember, állat> könnyed, szökő mozdulattal hirtelen ugrik egyet. Tánc közben olykor egyet-egyet szökken. A ló árkot érve nagyot szökkent. A paripa nagyot szökkenve indult futásnak. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Esdett a forrás; De a patak ment, Kőről kavicsra Táncolva szökkent. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Váratlanul, meglepetésszerűen megjelenik vhol, hirtelenül ott terem, odaugrik. Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája Szökken a szemembe. (Petőfi Sándor) Firkáitól hemzseg a tábla. | De, amint egy gonosz planétát Rajzolna, elejti a krétát: Egy kis deák (röstebb a nagyja) Utána szökken és feladja. (Arany János)
3. A magasba szökkenik: <vér, folyadék vékony sugárban v. rövid időre> felszökik, (fölfelé) lövell. Vékony vérsugár szökkent a magasba. || a. A vér az arcába szökken: elpirul. Dühösen, megvetően vigyorog rám. Arcomba szökken a vér. Hallatlan. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) <Vminek ára> hirtelen nagyot emelkedik, felszökik. „Olcsón vesztegetem gyapjúmat” mond; ha Magyarhon | Szinte csinál posztót s a külföld hordja tovább is, Szökken az ára. (Arany János)
5. (választékos) Vmibe szökken: hirtelen eléri a fejlődésnek egy bizonyos fokát. Gyümölcsbe szökken; a gabona kalászba szökken: már kezd nőni a kalásza; sudárba szökken; szárba szökken: a) <gabonának> kezd nőni a szára; b) (átvitt értelemben) vmely kezdeményezésnek mutatkozik az eredménye. Eljöttek az idők, mikor a gyermek ifjúvá lett, s a virág gyümölcsbe szökkent. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: átszökken; beszökken; felszökken; kiszökken; leszökken; odaszökken; visszaszökken.
szökkenés; szökkenő; szökkent.
