szolid
szolid [i v. í] melléknév -an, -abb (kissé bizalmas)
1. Megalapozott, rendezett életű, tisztességes, megbízható és kiegyensúlyozott <személy>. Szolid ember, férj, leány. Mint szolid és jó erkölcsű ifjú, előkelő protektorokkal is rendelkeztem. (Móra Ferenc) A szolid, családias ember rettentő idegenül érezte magát a zajos Budapesten. (Babits Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Szolid életmód, fellépés, viselkedés. || a.* Olyan <szellemi tevékenység>, amelynek hinni, amelyre építeni lehet; alapos, megbízható. Szolid tudás. A szónok szolid érveket sorakoztatott fel.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. Erősen, jól megalapozott, szilárd <építmény>. Szolidan megépített ház, híd, vasúti töltés. || a.* Jól teljesített, értékes és nemcsak látszatra végzett, alapos <munka, eredmény>. Szolid teljesítmény.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. (kereskedelem, 1945 előtt) Józanul tervezett, anyagilag jól megalapozott, nem merész kockázatú <vállalkozás>. Szolid befektetés, kereskedelem, üzlet. || a. (kereskedelem, 1945 előtt) szolid ár: mérsékelt haszonkulcs szerint megszabott, az üzleti tisztesség íratlan törvényeivel egyező, nem magas ár.
5.* Egyszerű, ízléses, nem hivalkodó <ruhadarab, öltözködés>. Szolid nyakkendő, ruha, divat. || a.* Nem rikító, diszkrét <szín, színezés.> A ruha szolid színei.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): szolidruhás.
szolidság.
