szószátyár
szószátyár melléknév -an, -abb és főnév -t, -ok,- ja (kissé választékos, rosszalló)
Fegyelmezetlenül, felelőtlenül, fölöslegesen bőbeszédű, fecsegő (személy). Szószátyár vénasszony. Meg kellett tudnia a papának ezt a dolgot … szinte jó, hogy kiböffentette az a szószátyár Lajos! (Mikszáth Kálmán) Halfogyasztás közben nemigen szoktak beszélgetni még a szószátyárok se. (Krúdy Gyula)
szószátyárság.
