szóvivő
szóvivő melléknév és főnév
I. melléknév (-bb) (ritka) Olyan <személy>, aki gyűlésen, értekezleten, összejövetelen a legtöbbet, ill. leghatározottabban, a lényeget megragadva beszél; hangadó. Március 14-én néhány szóvivő fiatalember a közvélemény asztalánál abban állapodott meg, hogy másnap reggel proklamálja a forradalmat. (Vajda János) Az előkelőbb és szóvivőbb polgárok úgy jártak-keltek szeretett pártfőnökünk hajlékában, mintha a legcsekélyebb szakadás se lett volna közöttük. (Tolnai Lajos)
II. főnév
1. (főleg birtokos személyraggal) Az a személy, aki vkinek v. vmely közösségnek, ügynek érdekében szót emel, annak szószólója. [Felsőbüki Nagy Pál] szóvivője lett a jobbágyságnak. (Csengery Antal) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely ügy, eszme, irányzat híve, képviselője. A lap … főleg a forma bajnoka kíván lenni … a benső forma szóvivője. (Arany János)
2. (hivatalos) Az a személy, aki vkinek, kül. vmely hatóságnak, intézménynek, testületnek képviseletében felszólal, beszél, v. nyilatkozni szokott. A külügyi hivatal szóvivője; a minisztérium szóvivője bejelentette, hogy … A szóvivő nyilatkozott az újságíróknak.
3. (régies) Olyan személy, aki vmely üzenetet közvetít; hírvivő. A fiú … egy szóvivő által megizente, hogy … eljövendő lészen. (Vas Gereben)
szóvivői.
