születő
születő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki, amely éppen születik v. születni fog. A jövő évben születő gyermekek; a most születő kismacskák. Mintha egy láthatatlan, nagy rendező kéz rakná, sorozná a földtekén születő embert a társadalmi élet nagy masinájába. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <természeti v. társadalmi jelenség>, amely kialakulóban van. A most születő társadalom; az újra születő természet; egy letűnő és egy születő korszak határán. E növekedő nedves melegségben újon születő növényzet fogja ellepni… a mocsarat. (Jókai Mór)
II. főnév -t (választékos)
1. (főleg többes számban) (ritka) Az a személy, aki éppen születik v. születni fog. Boldog nap ragyog akkor a most élőkre, de még a Későbben születőkre is, amidőn Kleon elvész. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Születőben van: a születés, kialakulás állapotában van, éppen születik, létrejön, alakul. Új világ van születőben.
