száguld
száguld tárgyatlan ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani (-ni) (választékos)
<Kül. futó ember, állat v. szárazföldi jármű> szemmel alig követhető nagy sebességgel halad, fut, rohan. Autók száguldtak az országúton. Gyorsvonat száguld a hídon. Ott essem el én, A harc mezején… S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra. (Petőfi Sándor) Száguldva jártunk, s most megpihenünk. (Ady Endre) Autó száguld, mentőkocsi vészes Csengője sír… (Juhász Gyula) Azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Ady Endre)
Igekötős igék: átszáguld; beszáguld; elszáguld; kiszáguld; leszáguld; tovaszáguld; végigszáguld.
száguldás, száguldó.
